A Real Madrid kiváló újítást vezetett be az átigazolások terén, amely valószínűleg divatot fog teremteni.

Az első és legfontosabb Mariano-val kapcsolatban: nagyon jó vétel! Ami érdekes az egészben, hogy mennyire "reális piaci áron", tehát árában vette meg a játékost és az, hogy a Real Madrid egy óriási újítást vezetett be a transzferek terén! 

Ha csak a játékos értékét tekintve nézzük (mert ma a transfermarkt számít a mérvadónak - bár a reklámértékek miatt ott is csalnak egy-egy játékos piaci értékével): tavaly, mikor Mariano a Lyon-hoz igazolt, a piaci értéke a transfermarkt.de adatai szerint 5 millió euró volt. Így értékén felül, 8 millió euróért került a franciákhoz. Az azóta eltelt egy szezon alatt értékét növelte (mégpedig 17 millió euróval), így tehát a dominikai spanyol egészen rövid idő alatt négyeresére nőtt! A francia bajnokságban egyébként TILOS olyan szerződést kötnie kluboknak, melyben visszavásárlási opció szerepel ( ez érdekes szabály, de mindenesetre nem rossz). Ami a Real Madrid részéről egy kiváló újítás volt ennek kiküböszölésére az az, hogy egy esetleges további transzfer esetén a Realnak lehetősége van az ajánlott összegnek a 65%-ért leigazolnia korábbi játékosát.

Ez mit is jelent? A RM rámutatott arra, hogy a mai futballban pont az a 35%-nyi rés az, amivel a klubok "túl tolják" egy-egy játékos átigazolási díját (számtalan példát lehet erre mutatni) és ez az, amit a Madrid igyekezett megelőzni.

Ebből a szempontból Perez és stábja ismét bizonyítja, hogy már reálisan, átgondolva, megfontoltan, tényleges befektetés jelleggel ad-vesz játékost/játékosokat.

Mariano jelenleg 22 millió eurót érő csatár, ráadásul korából adódóan ez az érték nemhogy csökkenni, egyenesen növekedni fog (megfelelő teljesítmény esetén)! A csapat a transfermarkt.de adatai alapján 21,5 millió euróért vásárolt egy ennél kicsivel értékesebb játékost, így tavaly is és idén is nyereséggel zárt két transzfert, ráadásul ugyanazzal a személlyel. Viszont ha azt nézzük, hogy a Sevilla (amely a mai elszállt futballpolitikához igazodva ajánlott 40 millió eurót Mariano-ért) is reális összeget ajánlott érte, a Real nyeresége nem szimplán 3+0,5 millió euró, hanem 3+0,5+18,5=22 millió euró! A nyereség ezesetben megegyezik a játékos értékével! #rspct

Részemről elégedetten figyelem Perez tevékenységét és azt, amit az Elnök az utóbbi években tesz a csapatért és azt, hogy "vénségére" előjött belőle az a fajta öreg róka (Karak) karakter, amely biztonságban fogja tudni az egyesületet a továbbiakban. Az idei év biztosan nehézkesebb lesz, de az eddigi türelmét ha megtartja, ismét bizonyítani fogja, hogy Ő a klubelnökök Numero 1-ja! 

P.s.: Az előzetesen beharangozottakkal ellentétben én személy szerint Asensio 20-as számát adnám neki, hogy a kis Asensio megkapja a "mágikus" 7-es számot, így a 7-esünk is egy klasszikus szélső lenne (alapvetően a 7-es mezszámot tradícionálisan mindig szélső kell, hogy kapja!).

Moyanski

(kép forrása: www.realmadrid.com)

Képzeljünk el egy vámpírt, akit egy feszületekkel teli, napfényes és hagymaszagú terembe dobnak be, majd 90 percre benn hagyják. Na, pont ugyanez a fájdalom, szenvedés (mely a legkegyetlenebb másnapossággal vetekszik) sugárzik belőlem, mikor elkapok egy "jó NB 1-es meccset". Ilyenkor mindig tanakodom, értetlenkedem, hogy vajon mégis min lehetne változtatni. Megymarázhatatlan dolgok a futballunkban in P.O.V.

Kettő, azaz kettő igazán "tökös" klubtulajdonosa volt a rendszerváltás utáni magyar futballnak. Olyan emberekre gondoltam most, akik képesek voltak saját zsebből klubjaikba invesztálni, képesek voltak saját zsebükből minőségi játékosokat igazolni és akik képesek voltak saját zsebükből kórházat stadiont építeni. Na és kik ők? Stadler József és Tarsoly Csaba. Mindketten nagyokat álmodozva építgették birodalmukat, már-már olyannyira elhivatottan, hogy aztán óriásit bukjanak. Nem fogom piedesztárra emelni a két urat (ártottak ők eleget másoknak), de egész jól illusztrállja jelenük az utóbbi évtizedek magyar futballjára jellemző lelketlen, megmagyarázhatatlan állapotokat.

A Pintér Attila vezette ETO-gárda magyar bajnok lett pár éve... Most az NB III-ban vitézkednek a győriek. (a kép forrása: magyarfutball.hu)

Melyik volt előbb? A stadion, vagy a néző?

Talán nincs még egy FIFA tagállam jelenleg a világon, ahol olyan ütemben zajlanának a stadion, illetve az ehhez kapcsolódó infrastrukturális munkálatok ( újak építése, régiek felújítása), mint szerény hazánkban. Lássuk be: ez jó dolog! Nekünk, futballszeretőknek mindenképp. De! (és akkor itt jön a büdös nagy: DE!) Ennek azért van buktatója is.

Az első és legalapvetőbb kérdés a tulajdonjog. Ami fix: az állam nem ajándékba adja a stadionokat! Az állam jelen állás szerint épít egy stadiont egy adott klubnak, majd bérleti jogot biztosít . Ehhez hozzáad egy üzemeltető céget, így (valószínűleg) a nézőkből származó bevételeken állam és csapat egyaránt osztozik. Való igaz, a magyar bajnokik nézőszámait tekintve egy futball klub számára nem a közönség fogja a profitot termelni (más, normálisan működő bajnokságokéval szemben), hanem más bevételi forrásokból kell vegetálnia táplálkoznia. Bár a Ferencvárosi Torna Club rendelkezik a legtöbb néző/meccs átlaggal, azinban még ez a szám is elmarad az MLSZ által évekkel ezelőtt beharangozott "2016-ra átlag 8000 néző/mérkőzés" ígérettől...

Szeretjük az új stadionokat, mert szépek. Szeretjük az új stadionokat, mert végre nyugati minőséget képviselnek. Szeretjük az új stadionokat, mert igenis jár a magyar futballnak, de nem szeretjük az új stadionokat, mert megosztja az embereket! A háttere és a miértje osztja meg az embereket, gyűlöletet szít, ezáltal kártékony a magyar futball jövőjét illetően, így a magyar futball nem fog előrébb lépni! Mert mi a legnagyobb hiba a futball club - állami stadion felállásban? Szinte kizárja egy tőkeerős (nem Duchatelet-féle) külföldi befektető érkezését. Ma már egy Európa - liga csoportkör szereplés nem elérhetetlen cél az FTC-nek egyes kelet-európai csapatok számára. Ma már egy "kevésbé milliárdos" közel-keleti befektetőnek igenis megéri, ha egy közép- vagy kelet-európai bajnokságban szereplő felsőházi csapatba fektet, hisz' a Platini által kreált selejtező kiemelésekkel viszonylag könnyen belehet slisszani (némi szerencsével) a főtáblára. Viszont! Befektető abban az esetben nem fog jönni, ha azt látja, hogy az állam engedélye nélkül egy izzót nem tud kicserélni csapatának stadionjában. Nem mintha a stadiont megvehetné... A nagy reményekkel érkező újpesti tulajdonos Senor Duchatelet is utólag jött rá, hogy egyébként hozzá sem nyúlhat az MNSK által tulajdonolt lila-fehér stadionhoz.

Roma-Lazio, AC Milan-Internazionale, Hertha BSC. Néhány csapat, amely bérlője saját stadionjának és néhány csapat amely erősen gondolkodik egy kisebb, gazdaságosabb, de legalább saját stadionon.

Estadio San Siro / Estadio Giuseppe Meazza - mind az A.C. Milan, mind az Internazionale passzolná a stadiont mihamarabb.

Vissza kanyarodva a magyar viszonylatokhoz

Érdekes jelenség, hogy míg a magyar válogatott hazai meccsei standard teltház előtt zajlanak, addig az NB 1-es klubok vezetői - mint béna horgászok - életunt arccal, széttárt karokkal, tehetelenül vergődve próbálnak nézőket "toborozni". És mikor hétről-hétre olvasom az aktuális nézőszámokról szóló információkat, ez az idézet sejlik fel bennem:

"... Magyarország újra futballnemzet lehet. Immár a városi és a falusi klubvezetőkön a sor, nekik kell nagyot alkotniuk. Az első három fordulóban engedjenek be ingyen mindenkit a meccsekre, hadd szokjanak oda a gyerekek, és a feleségek is bökjék oldalba a férjüket azzal, hogy te, Apa, engem is vigyél ki...!" - Dárdai Pál

Ismerősen csengő mondatok egy többször lesajnált, szimplán szerencsésnek titulált, de a tények alapján egy szorgos és sikeres, továbbá egy bundesliga csapat vezetőedzőjétől, Dárdai Pál-tól. Na, és vajon hány magyarországi klub tulajdonosa, vezetősége fogadta meg a tanácsot? A válasz: 0 (nulla). No comment... De nem a klubtulajdonosokat kell okolni ezért. Aki ezért felelős: az MLSZ! Az MLSZ az, ami hagyja hátradőlni és bambulni a tulajdonosokat, az MLSZ az, ami megengedi, hogy egy NB II-es bajnokin az edző már a 20. percben levegyen a pályáról két fiatalt, hogy aztán az idősebbek beálljanak a helyükre, de az ajánlásoknak megfelelve pénzt markoljon fel klubjának. Az MLSZ lett a sátán, amely kiszabadította a palackból a gonoszt, ezáltal a szakmai szempontokat hátrahagyó érdek edzőket/tulajokat/menedzsereket előtérbe helyező döntéseivel (bár jó szándéktól vezérelve) zülleszti a magyar futballt!

Oké, oké! Rendben. Vannak szép stadionjaink, csodálatos edző komplexumaink, sikeresnek (némi jó indulattal) nevezhető válogatottunk. Mégis valami hibádzik. A szakértők hiánya. Isten sem tudhatja, hány, de hány fiatal magyar tehetség pályafutása csorbult ki a képzetlen edzők véleményeitől, hány fiatal tehetségünk kallódhatott el a megyei alsóbb osztályokba száműzve? Őszintén remélem, hogy Nagy Ádám akkora pofont fog adni (képletesen) azon edzőknek a sikereivel (akik őt lenézték, száműzték, számkivetetté tették), hogy egy életre feladják szakmájukat. Bár azok az edzők akik ezt tették a magyar futballal, valószínűleg akkor is itt lesznek, mikor már Nagy Ádám krisztusi korba lép... Szakértők. A magyar csapatok háza táján egyébként ha épp nem az edző a szar béna, akkor megteszi helyette pl. a sportigazgató.

Elgondolkodtató volt Burcsa Győző ténykedése a Videotonnál, csak úgy, mint Bognár kaszinós György kinevezése a (magyar futball megmentésén ügyködő) Puskás Akadémia élére. Pökhendi, megalkuvást nem ismerő emberek "szakértelme" okozott olyan mértékű károkat ezen csapatoknak, amelyből hosszú idő után tudott/tud csak kikecmeregni a szenvedő fél.

Burcsa Győző nagy igazolása, Kees Luijckx - öngóllal és piros lappal járult hozzá a Videoton Bate Boriszov elleni BL blamájához. (A kép forrása: origo.hu)

Érdekes megnézni Orosz Pál (az FTC vezérigazgatója) rivaldafényben úszkáló jelenlétét is. Évek óta közhelyeket megfogalmazva, önmagát ismételve, környező országbeli csapatok értékét "elemezve" (transfermarkt.de adatok 2 perc alatt elérhetőek bárki számára), már-már politikusi magasságokba emelkedő szónoki képességeit csillogtatva szerepel a mádiumokban, úgy, hogy a legnagyobb múltú csapat ezen évek alatt bizony csak stagnál a nemzetközi szintéren. Továbbá rejtély, hogy igazából nem tudjuk, hogy a Nagy Ádámból és Somaliaból befolyó összegek hova is kerültek. Letaglózó tény, hogy egy Roland Lamah meg, mint az NB 1 egyik legértékesebb játékosa ingyen mehetett ahelyett, hogy egy szerződéshosszabítás után ajánlgatták volna arab vagy kínai csapatoknak sok-sok money-ér'. Ez egyébként Nikolic-ra is igaz, csak az ő esetében nyugat is benne volt a pakliban (Burcsa volt a sportigazgató akkor.. khmkhm).Ki tudná érdemben megválaszolni, hogy egy átigazolás összegét miért kezelik a klubok hétpecsétes titokként? A megtisztulás/tisztánlátás jegyében igenis, legyenek nyilvánosak a transzferek összegei, ki?, mikor? és mennyit? kap. Legyenek nyílvánosak csak úgy, mint a játékosok fizetései (külföldön működik, itt nem...). De szeretünk profiknak látszani. Minden a legnagyobb rendben...Persze!

Ha egy üzlet beindul... Több ilyen kellene! Kérdés, mennyire valós a 2,4 milliós (ojró) vételár Somalia esetében? (forrás: transfermarkt.de)

Magyarországon a Videotont és a Fradit leszámítva egyébként egy csapat sem szentel sokat (minek is?) a marketingre, az arculat építésre. Erről a weboldalaik is árulkodnak. Nem hiszem el, hogy egy Lanzafame (nem érdekel a múltja), vagy akár Tőzsér Dániel, esetleg Király Gáborunk nevét nem tudja csapata felhasználni bizonyos reklámokra / népszerűsítési módszerekre. Csapataink nem használják megfelelően a közösségi oldalakat (a fent említett két csapaton kívül), még egy egyszerű mez dizájnra is fittyet hánynak. A klubtulajdonosok / marketingesek nem tudják mit jelent az a fogalom, hogy: egy játékos marketingjoga, és még hoszzasan lehetne sorolni a hiányoságokkal.

Vajon mikor fog változni a magyar futball pozitív irányban? Senki nem tudja. De egy dolog biztos: Bár sok dolog/megoldás jó szándékkal vezérelve, amolyan pozitív lökésre volt hivatott, épp az itthoni kapzsi és marakodó közeg alakította a jó kezdeményezéseket is visszaélések tárgyává. Remélhetőleg azok, akik most formálják maguk képére a világ legnézettebb sportját Magyarországon, előbb-utóbb kikopnak ebből a körből hogy aztán egy új és frissebb (gondolkodásban mindenképp) generáció lépjen a helyükbe.

Moyanski